„KÖTELEZŐ” OLVASMÁNYOK

2. b osztály

Azt szeretném tudni - mormolta maga elé -, mi is van egy ilyen könyvben, amíg csukva van. Természetesen betűk vannak benne, melyeket papírra nyomtattak, de mégis valaminek kell még lennie benne, mert ha kinyitom, egyszerre előttem áll egy egész történet. Személyek bukkannak fel, akiket még nem ismerek, mindenféle kalandok, tettek és harcok fordulnak elő - és néha tengeri viharok játszódnak le, vagy az ember idegen országokat és városokat lát. Ez mind benne van ugyanis valahogyan a könyvekben. El kell olvasni, hogy átélhessük, ez világos. De belül mindez már előre megvan. Szeretném tudni, hogyan.

(Michael Ende)

Nem hiszek a kötelező olvasmányok listáiban. Nem hinném, hogy az embereknek elő kell írni, hogy mit olvassanak. Ezzel azt kockáztatjuk, hogy az olvasás kötelességgé válik, ami oda vezetne, hogy az olvasók meggyűlölnék a szegény írókat. Szerintem jobb, ha mindenki szabadon olvashat, és megtalálhatja a saját kincseit. Mindenki lelje fel azokat a könyveket, amik gazdagítják a belső világát, lelkesítik és ábrándozásra késztetik.

                                                                                                          (Susanna Clarke)

Ezek a mottók (is) vezéreltek bennünket, amikor elkészítettük a gyerekekkel a „kötelező” olvasmányok olvasónaplóját. Több műből mindenki kedvére válogathatott, és mindenki megtalálta a hozzá leginkább illőt. Megfigyelési szempontok alapján kellett felkészülniük, fedőlapot készíteni, szereplőket felsorolni, legkedvesebb részt leírni, legjobban tetsző részt lerajzolni. Gyűjtőmunkát is végezhettek, képeket szerkeszthettek a naplóhoz.  (lásd: megfigyelési szempontok)

Ezek után a bátrabb tanulók beszámolhattak a választott olvasmányukból, ajánlhatták társuknak az általuk elolvasottakat. Ezeket videón is megörökítettünk.